Frissítő futás egy őszi reggelen
Az utóbbi időben megtaláltam magamnak a futást. Az elmúlt félévben hetente legalább egyszer próbálok lehetőséget teremteni magamnak, hogy elmenjek egyet futni, ami eddig többé-kevésbé sikerült is. Ezekre az alkalmakra általában délután, vagy kora este, munka után szoktam sort keríteni, azonban most vasárnap kiváló idő volt egy kis reggeli kocogásra, még ha nem is beszélhettünk verőfényes őszi időről, de mégis ideális volt a hőmérséklet, illetve az eső, a csapadék hiánya is segített döntésemben.
A futás sosem tartozott a kedvenc sportágaim vagy testmozgásaim közé. Jobban szerettem úszni, vagy kerékpározni. Mondom ezt úgy, hogy közel 10 évig fociztam, még ha csak ifjúsági szinten is. Nem gondoltam magam rossz játékosnak, de egy focista, aki nem szeret futni… ez sok mindent elárult az elhivatottságomról. Azonban az elmúlt hónapokban újra megtaláltam magamnak a futást, még akkor is, ha a távot és az iramot én szabom meg. Előfordult, hogy egy nehezebb, hosszabb munkanap végén már alig vártam, hogy elmehessek futni, és ezt még az esősebb, nyirkosabb idő sem tudta megakadályozni.
A legutóbbi futásom alkalmával is lógott az eső lába a levegőben, a nyugodt, kellemesen hűvös időben kész felüdülés volt korzózni egyet a környéken. Már kialakult egy jól bejáratott nyomvonal, amin haladni szoktam. Mivel kertvárosban lakom, ideális a környezet egy kis futáshoz. Kevés az autó, a gyalogos, inkább a kerítés mellől hirtelen kiugró kutyák szoktak egy kicsit zavarni. 1-2 km a kertek alatt, majd megérkezem régi focis korszakom színhelyére, egy több labdarúgó pályából álló komplexumba, amin ugyan már meglátszik az idő vas foga, de még ma is rendeznek hétvégenként mindenféle korosztályban bajnoki fordulókat. Egyedül a center pálya körül van kiépített futópálya, ami ugyan nem rekortánból van – verseny futópályák anyaga –, hanem még mindig salakból, de semmivel sem kellemetlenebb a futás ezen a borításon sem. Általában – ahogy most is – az adag 5 kör szokott lenni, hozzávetőlegesen 2 km, ilyenkor a belső futórészen szoktam haladni, ami valamivel rövidebb, mintha a legszélső pályán futnék.
Sokan szeretnek futás alatt zenét hallgatni, aminek sokféle oka lehet. Ilyen lehet a külvilág kizárása, a futás ritmusának, ütemének megadása. Én személy szerint nem tartozom közéjük, ugyanis talán kicsit túl sokat is hallgatok zenét fülhallgatón keresztül. A munkában, a metrón, a villamoson, és ilyenkor jól esik a saját lélegzetemet, meg a talpam alatt ropogó salakot hallgatni. Maximum egy zsebkendőt, illetve a bejárati kapu kulcsát szoktam vinni magammal.
A környék sportéletének igazi központja, még annak ellenére is, hogy itt-ott már átadta magát az enyészetnek. Szinte valamennyi egységében aktív sportélet zajlott. A teniszpályákat birtokba vették az idősebb korosztály képviselői, a focipályán valamilyen budapesti bajnoki mérkőzés zajlott éppen, illetve az újonnan épült műfüves pályán pedig gyerek csapatnak tartottak edzést.
Egy kis nosztalgikus ücsörgés után újra elindultam azon az útvonalon, amin jöttem, a kertek alatt hazáig futva, majd jólesően elfáradva elmentem a boltba venni egy narancslevet.
